2. Varga Andris írásai



Se mélypont, se fejlődés…a stagnálás csapdájában

Sokszor találkozom azzal az esettel, hogy valaki úgy érkezik meg hozzám, hogy valójában még nem hozott meg egy határozott döntést önmagában a változásával kapcsolatban, még próbálja fenntartani az illúzióit, s ez bizony hátráltatja az összeomlásból való újjáéledésben, mert… …mert ha nincs összeomlás, nincs újjáéledés.

olvass tovább

Férfiszempont: Hányszor érezted, hogy kong a lelked az ürességtől?

Még most is emlékszem azokra a hideg februári reggelekre. Alig két hónapja érkeztem haza Amerikából. A napjaimmal mással sem teltek, mint munkával, barátokkal, szórakozással és hosszúra nyúlt éjszakákkal. Ma már tudom, menekültem. Menekültem önmagam elől. Nem akartam egyedül lenni. Nem akartam azt a furcsa belülről rám törő érzést, amit akkor még nem is igazán értettem. Folyton kerestem valakinek a társaságát. Amikor másokkal voltam, boldognak éreztem magam...Ez a helyes kifejezés: éreztem. De valójában nem voltam boldog.

olvass tovább

Félelmek, mint vágyak. Vágyak, mint félelmek.

A félelmek, mint fának a gyökerei, sok esetben összenőnek a vágyakkal. Vágysz valamire, de a vágyad eléréséig tartó út magában hordozza a félelmeket is. Ha kezeletlen marad a félelem, akkor érintetlen marad a vágy. Ennek felismerése útjelző lehet: ahol a félelem van, ott fejlődési lehetőség, ott szabadság vár.

olvass tovább

Férfiszempont: Szülői elnyomástól szenvedsz felnőttként?

Munkám során az egyik leggyakoribb probléma az az, hogy az illető ugyan már 25-30-40 éves, de a szülő még mindig beleszól az életébe és ezzel elveszi a jogát (akarva-akaratlanul) attól, hogy felépíthessen egy egészséges önképet, attól, hogy megerősödjön és egyedül bontogassa a szárnyait. Sőt mi több ezzel önbizalomhiányt és további belső problémákat okoz neki.

olvass tovább